„Nagy Ágnes Hanna versei rövid sorokba, apró formákba öntött merengések az élet nagy dolgain. Témái a születés, az élet titkai, a régi emlékek, az élet fordulópontjai. A titokzatos egymásratalálások öröme, a viszontszeretetlenség kétsége, a várakozás izgalma hatja át rímes-ritmusos, dalszerű költeményeit.”

*

Légy vidám, örülj szívből, mindennek, amid van, mindennek, amit kapsz, amit adhatsz. Tégy így akkor is, ha első megtapasztalásra kellemetlennek, nem vártnak vagy nem kértnek látod.

Sosem tudhatod, mit miért kapsz. A látszat sokszor csal, de abban biztos lehetsz, hogy az Égiek nem adnak neked olyat, amit nem kértél, vagy olyat, ami nem neked kellő, illő, téged gazdagító.

Ezért

légy hálás mindenért, amit kapsz, amit adhatsz. Még a legapróbb dolgokért is légy hálás.

Adj hálát a szeretteidért, akik körülvesznek, a barátaidért, a rokonaidért.

Ha már nem él az, akit a nagyon szerettél, akkor adj hálát azért az időért, amit együtt tölthettél vele.

Lehetsz bárhol, bárhogy, élhetsz szegénységben, küzdhetsz betegséggel, mégis mindig találj valamit az életedben, amiért hálás lehetsz – ez az örömteli boldog élet egyik titka.

Hálás vagyok, hogy leírhattam ezeket a gondolatokat, és hálát adok azért, mert elolvasod.

*

ELFOGADOM, MERT SZERETEM

Bennem kavarog a múlt,

kívülem örvénylik a jelen,

s én csak sodródom,

míg a jövő lesz a jelen.

Elengedem a múltam,

szeretem az életem.

Nyitott vagyok, kell

minden, amit hoz nekem.

Minden jó így, bár néha fáj.

Ó, a sok megrögzött szokás!

Félre a régi köves mintákkal,

békében vagyok így a világgal.

Tovább lépek, béklyók nélkül,

de nem felejtem, hogyan éltünk.

Megtanultam sok nehéz leckét,

hálás vagyok az erős építőkövekért.

Nem ítélkezem, csak szeretek,

mindent, ami jót hoz nekem.

Bensőm tükre, ami látszik,

a lelkem a fényben játszik.

*

 KERESEM

Nem régóta tudom, hogy őt szerettem

Szerettem, vele a napokat, élveztem

Szerettem, mintha testvérem volna

Szeretett, mintha kedvesem volna

Ő szeretett, én rohantam át az életen

Egy nap már nem találtam mellettem

Kerestem, keresem azóta is, mindenütt

Hiszem, nincs vége, van még időnk együtt

El kell mondanom neki, mindig szerettem

El kell fogadnom, hogy nincs itt, mellettem

Látnom kell őt, érezni, hogy szeret-e még

Ölelő karjaiban hallgatni boldog nevetését

Tudnom kell, tőle hallani, megbocsájt nekem

Érintéséből érezzem, szereti, hogy szeretem.

2021. július 25. fÓt

*

A FÉNYT

Gyújtsd meg a fényt

a lelkedben

Lásd meg a fényt

a lelkekben

Őrizd a fényt

minden nap

Kövesd a fényt

benned van

Oszd meg a fényt

öröm lesz

Fogadd a fényt

örömben

Érezd a fényt

minden dalban

Figyeld a fényt

ezer szóban.

2020. december 11. fÓt

*

A TULIPÁN ILLATA

  Tulipánszálakból csokor a kézben.

Isteni kirándulás a lélek kertjében.

Illatba burkolt felhő üzenet

úszik a légben. Szemed

fürgén körbekeres,

a szíved már érez.

Az élet szikrája

közeleg

éppen.

Nő vagy

férfi, ifjú

vagy vén

lehetsz.

Hűn vagy

forrón

szeress

vagy csak

boldogan

nevess,

a tulipán

megérint,

fellobbantja

szíved,

cirógatja

lelked.

Illata

elbódítja

szellemed.

*

BOLDOG ÚJ ÉVET

Boldog új élet

reményében

éld a jót és

lásd a szépet.

Fölfelé küldj

hálát,

befelé keress

elvárást,

kifelé küldj

elfogadást.

Boldogulj

a létben,

éld boldogan

az új évet.

*

CSILLAGFÉNYBE ÖLTÖZIK AZ ÉG

Csillagfénybe öltözik az ég

Remegve menekül a félsz

Gyertyalángok égnek az éjbe’

Szavak szállnak fel a légbe

Simogatásra mozdul a kéz

Megnyílik a szív, oszlik a tér

Szeretetben fürdik a lélek

Könnygyerek születik éppen

Ezer angyal szárnya lebben

Ebben a pillanatnyi csendben

Csillagfénybe öltözik az ég

Fényben fürdik mind, aki él.

MIBEN LEHETSZ MESTER

Egy kis képzelőtehetség,

romantika és gyengédség,

kitartás, és hűség az elvnek,

ez kell most, hogy

megvalósuljanak a tervek.

Tartsd nyugalomban a lelked,

emeld magasba szellemed,

ne másban, magadban bízz,

ne csüggedj, lépj tovább,

vár rád egy jobb világ!

*

KŐKÖRBEN

Kőről, kőre lépsz,

kőért követ kérsz,

kőből kőbe érsz,

kővel többet érsz.

Kőről, kőre lépni,

rögös úton járni.

Kőért, követ kérni,

napsütésben fázni.

Kőből, kőbe érni,

sose hazatérni.

Kővel többet érni,

nem lehet így élni!

Követ kőre rakni,

útközben hátrahagyni.

Követ kővel csiszolni,

gyógyfényében fürdeni.

Kőben, kőből olvasni,

üzenetét továbbadni.

Kővel, nem kőért élni,

kövek közt így kell élni.

*

TALÁLÓS KÉRDÉSES

Megeszed, hogy

felrázzon és tartson féken

simogasson és vigye éhed

szerethesd, pont, mint régen.

Szereted, hogy

keserű, selymesen lágy és édes

sós, mogyorós és mézes

csípős, gyümölcsös és krémes.

Gondolkodsz, hogy

mi lehet, mi ily csalfa és édes

csak a csokoládé

ez nem lehet kérdéses.

*

JÁTSZMA

Fehér király egyet lép,

bástya mögül körülnéz,

indul vele futó, gyalog,

mennek, sosem gyalog.

Jobbra le, balra ellépés,

sötét,fekete mezőre érés.

Bizony drága tanulóóra,

mikor nem szállsz jó lóra.

Újra indul, koronát igazít,

huszárt, vezért visszahív.

Hosszan lép előre, a célért,

szándéka most még békés.

Fekete király egyet lép,

Fehér királlyal szembe néz.

Álom lesz a cél, ha hagyja,

hogy a másik sakkban tartsa.

Jobbra fehér, balra fekete,

időszerű egy cseles helycsere.

Jobbról, balról, fekete, fehér,

huszár, bástya, hű, de kevély.

Futó, gyalog egymást váltja,

fehér király belép a várba.

Sakkot kapott, mattot adott,

a lét titkába beavatást kapott.

*

DO-RE-MI

Dobd fel kedved

Reggel kezd el

Mikor felkél

Fátyol hajnal

Szórja fényét

Látod álmod

Tipeg eléd

Dobd fel kedved

Mire vársz még

Szól az élet

Lángod szikra

Tiéd e lét

Miért félnél

Szól a szíved

Dobd fel kedved.

*

AZ ÚJ ÉV KÜSZÖBÉN

 Amikor rád köszönt a múlt,

 ezeregy emlék válladra hull.

Akkor nem érzed a jelent,

a jövőt várod, mit jelent.

Állsz az újév küszöbén,

eszedben kész költemény,

lelkedben a múlt terhe, tény.

Előtted a jövő, fényes tünemény.

Mozdulj, ints búcsút a múltnak,

tisztán add át magad az újnak.

Légy hálás mindért, mit adtál,

köszönd mind azt, mit kaptál.

Szeretettel szólj, gondolj, lépj,

öleléssel fogadd, ki az utadra lép.

Mosolyogj az újra, szeresd a jót,

Lelkedbe zárd az örömadót.

*

KARÁCSONYRA

 Az Ünnepre egy képzeletbeli karácsonyfát rajzoltam

ágaira fényes, csillogó gömböket aggattam.

A Szeretet élteti, az Erő egyben tartja,

az Öröm, a Hála, a Türelem, a Béke,

az Áldás és a Köszönet össze tartja,

az Egyensúly, a Megbocsátás, a Tisztelet,

az Alázat és a Boldogság ékesíti,

a Lélek könnyeivel fényesíti.

Az Angyalok már csak Rád várnak,

nyisd meg Szíved kapuját,

engedd magadhoz az Égi Csodát,

hagyd megszületni a varázst.

Öltöztesd szép szavakba

a benned szunnyadó

parázst!

                                        BOLDOG KARÁCSONYT!                       

*

 Körötted Angyalok állnak:

Egyikük lépted

 irányítja,

másikuk egészséged

vigyázza,

balról áll, ki szavaid

szabályozza,

jobbról Ő, ki kardod

forgatja.

Fölötted az Ég Ura,

tetteid parancsolója,

Szívedből

Szeretete árad,

erővel tölti meg

testedet,

fénnyel gazdagítja

lelkedet,

felhők fölé emeli

szellemed.

*

TANTÉTEL

Aki hagyja, hogy elragadja

Időnként a képzelet.

Tanítani csak azt lehet.

Aki nem szavaid

Igazságát kutatja,

csak a Miérteket

Faggatja.

Aki sosem vitáz,

Mindig érvel.

S meggyőzhető

Egy jó érvvel.

Aki kedvet mindig

Talál, hogy

Eloszlasson néhány

Talányt.

Aki a Mindenség

Kincseit

Keresni szereti,

És nem pajkos

Szélként kergetni.

Aki képes vidáman

játszani,

S nem szégyell

Gyereknek látszani.

Aki örül a tudását

Átadni,

S közben még

Szíve kapuját is kitárni.

*

MIELŐTT LEMEGY A NAP

Mikor még mindent a napsugár

ölel,

hosszan kúszik egy hűvös árnyék,

a fényt

csak lassan, lassan űzi el.

Nyugvó napban fürdik a táj

még,

lassan, lassan beborít mindent

az árnyék.

Az egyik bokor meleg fényben

ég még,

a másik már az éj kék kezében

alél.

Mielőtt lemegy a nap, egyszer

még

mélyen lelkedbe égeti az élet

pecsétjét.

*

MOST VAN

Most van az a pillanat,

amit a múltban vártál,

a jövőbe képzeltél,

most és mindörökké

ez az a csodás pillanat,

amiért mindig éltél.

Most kapod meg,

amit mindig kértél,

amiről álmodtál rég,

most nyúlj érte,

fogd és ragadd

meg hát

a pillanat varázsát,

 ne csak őrizd

az élet parázsát.

*

LEPKELÉLEK

 A lélek szárnyait

nehéz súly húzza.

Az üres szív nyújtja,

ragasztja le a porba.

Virágok közt szárnyalni,

aranyló napban fürdeni,

széllel, fent lebegni,

kell a Mindennek örülni.

Egy kedves szó elég,

mi a pilleszárnyról

a cseppeket letörli.

Egy lepke szeret

     virágok közt időzni.    

 *

CSAK EGY DAL

 Zöld selymes fű

a lábam alatt,

ragyogó nap

és kék ég

borul rám,

oly jó!

Vágtatok,

szállok

a rónán át.

Mi szépség

szívemben,

az mind köröttem,

mi kékség

felettem,

az mind lelkemben.

Hitemből szőtt

aranyfonál köt

hozzád, Istenem.

Milyen jó, így,

hogy rád bíztam

e földi életet.

*

KACAGÓ TAVASZ

 Madártrillától hangos

a felhőfodros ég alja,

a fészkeket megannyi

szorgos kis csőr rakja.

A fák csupasz ágára

Napceruzával rajzolja

a rügyeket a tavasz,

lágyszellővel,

langy esővel

virágot fakaszt.

Elbűvölő színeit

szemekbe vetíti,

szívekbe vágyát repíti,

lelkek táncát kíséri.

 Oly jó így együtt nevetni!

*

HÉTKÖZNAPI FARSANG

 Álarcok, drága álruhák

mily

szép színes forgatag!

Te is

beöltözöl minden nap.

Csinos

álruhában járod a világot,

s hiszed

 építed saját világod.

Mindig

várod szeressenek,

közben

akaratod zárja le szívedet.

Holnap

keseregsz a múlton,

ma

félve várod a jövőt,

ébren

álmodsz szebb jövőt.

Levetni

színes álarcod, álruhád,

egy pillanat,

s máris tiéd minden mi kell

az ég alatt.

*

ÚJÉVRE

 B ú-bánat helyett nevess

     O szd meg örömöd, szeress

     L égy vidám, napban-éjben

        D olgozz türelemmel, szépen

    O ldd fel béklyóid, lépdelj

             G azdagítsd lelked, tisztán érezz

Ú j utakat keress

                         J átssz, mint a gyermek, amíg lehet

              É bredj mindig tettre készen

               V ezesse áldás minden lépted

             E engedd, hogy szeressenek

             T artsd meg égbefutó hitedet

NÁH.

* 

 CSILLAGFÉNYBE ÖLTÖZIK AZ ÉG

 Csillagfénybe öltözik az ég

Remegve menekül a félsz

Gyertyalángok égnek az éjbe’

Szavak szállnak fel a légbe

Simogatásra mozdul a kéz

Megnyílik a szív, oszlik a tér

Szeretetben fürdik a lélek

Könnygyerek születik éppen

Ezer angyal szárnya lebben

Ebben a pillanatnyi csendben

Csillagfénybe öltözik az ég

Fényben fürdik mind, aki él.

* 

AZ ÖRÖKKÖN KÉSZÜLŐ KÉP

 Tavaszlelkem finom ruháján

az őszi csősz végigpásztáz.

Ráncos szélvesszővel karcolva,

az évek pontos mását rajzolja.

Testem a vászon, mely alakul,

színesedik, s olykor megfakul,

ahogy munkálja a mindig múló idő,

a serény, könyörtelen nagy festő.

A szép emlékek mosolyognak,

a megélt fájdalmak ott lapulnak

a képen, mely sosem lesz készen.

Csak ragyog, ha akarod, szépen.

NÁH.

*

 ÖRÖMKÖR

 Mosoly az arcon

öröm a szívben

Öröm a szóban

mosoly a szemben

Ölelés a karban

öröm a szemben

Mosoly az arcon

öröm a szívben

Szeretet bennem.

 *

KEREK A VILÁG

 Kerek a világ énbennem

Hétszínvirág lelkemben

Piros láng tüzeli gyökerem

Sárga narancs szálon érzelmek

Smaragdzöld örök szeretet

Kékvíz szavak ömlengnek

Ibolyaszín álmok kergetnek

Arany fehér égi üzenetek

Illatos szellő lengedez

fellegekben ébredek.

*

EGYBEN KETTŐ

 Egy férfi

Egy nő

Két ember

Két lélek

Két élet

Két út,

melyet

a szerelem

összehúz.

Egy féri

Egy nő

Két test

Két szív

Két társ

Egy pár,

kiket

a szeretet

összezár.

Egy férfi

Egy nő

Egy család

Egy ház

Egy szó

Két igenlő,

mert egy boldogság

Kettőből nő

Egyben kettő.

*

KÖSZÖNTELEK ÚJ NAP

Szelíden kelt a reggel.

Még átfog a mámor,

napfénnyel szövi át

mába hozó álmom.

Már érzem, testem

rezdül, a lét ritmusára

kedvvel, lassan mozdul.

Köszöntelek új nap,

szép jelenem!

A holnap magját

még ma elvetem.

A tegnap virágait

gondozom, nevelem.

A múlt kudarcait levetnem

segíts édes Istenem!

*

ÉLSZ

É b r e d j  együtt a természettel
Karjaiddal  ö l e l d  a végtelent
Lépteiddel  k ö v e s d  a fényeket
Szíveddel  é r e z d  a szeretetet
Szavaiddal  k ü l d j  köszönetet
Tetteiddel  a d j  hálát az Égieknek.

 *

MEGUNTAM

Merengeni

a múlton,

félve lépni

az úton,

talánokból

építeni,

hátha jövőbe

lépni. Nem.

Nem így akarok élni.

Egyenként

élni a napokat,

fényre váltani

a gondolatokat,

akarni merni,

tudni  játszani,

hinni és szeretni,

minden pillanatot

nevetve ölelni. Igen.

Igen, így akarok élni.

*

A fontos lépéseket együtt tenni

A mában együtt, egymásnak örülni

 Nincs szebb

Nincs jobb

 A létezéssel boldogságot adni

Egy nevetéssel mosolyt csalni

Egy mosolyért édes csókot kapni

Egyszerűen csak szeretni, szeretni

 Szeretni

Szeretve lenni!

 *

Miközben az éj sötétjében

nyújtózik a tegnap a mához,

A csend selymes, lágy

nyugalma ölel magához.

Testem fáradtan pihen

a puha, vetett ágyon,

Lelkem egyre járja

a láthatatlan világot.

Ismeretlen-ismerős tájakra

repítenek magukkal az álmok,

ébren kell megfejteni,

mindazt, amit ott látok.

Egyszer elhozom magammal

A mába, legszebb álmom.

*

 Otthont építeni csak úgy lehet,

ha eldobod a bánat köveket,

nem vetsz el félelemmagot,

s áldod,ha az égből nevetnek

rád pajkos angyalok.

Otthon csak úgy lehetsz,

ha kinyitod szívedet,

kitárod lelked ablakát,

s tisztelsz mindent,

mi az Égből hullák rád.

Otthonod a térképen

ne keresd, mindenütt van,

hol körülvesznek,

kedves, szerető emberek,

tekintettel, szóval

magukhoz ölelnek,

csendben tartják lelked,

s dobogtatják szíved.

2013. augusztus 19. fÓt

Tarka lepke, rózsaágon,

Kék ég alatt, zöld gyepen.

Arany sugár, sárga napból,

Ezüst cseppek, fehér fellegen.

Acél puska, vörös róka,

Tüzes golyó, lyukas bunda.

Dombtetőn, szúrós bokron,

Piros málna, barnamedve-csemege.

Szürkés árnyat csempész a Hold,

Az alkony kifakítja a színeket.

Színes világ, mi a napban felragyog,

Rejtőzik a csendes éjben,

 Ébenfekete köntösében. 

NÁH.

 *

Betűk, hangok

Láncolata.

Ahogy fűzöd,

úgy lesz

annak hangulata.

Bizony, kell

a szép forma.

De mit ér,

ha nincs meg

a tartalma.

Ha meg szépen

kigondolod,

mondanivalód

úgy is elvész,

hogyha rútul

csomagolod.

Csak legyen a

tartalomhoz

illő a forma.

És nincs szükség

többé a hangos szóra.

NÁH.

AZ ÓRÁT

Figyelem az órát.

Tétlen nézem a mutatók

nem szűnő körtáncát.

Ez is eltelt, az is elmúlt.

Mozdulj, ne várj, indulj,

ha állsz, utolér a múlt!

Gondkövekből rakott

lépcsőn fölfelé ballagok,

könnyfátyol takarja

törékeny alakom.

A Nap ereje hajt,

a Hold fénye vezet,

a Csillagok porral

szórják be léptemet.

Figyelem az órát.

Magam lépem a mutatók

nem szűnő körtáncát. Hát

jöjjetek évek, teljetek napok,

hozzatok el mindent, mit

a Teremtő nékem adott!

2013. április 14. fÓt

ÉLSZ-E ÚGY

Élsz-e úgy,

hogy ne bánts mást,

Élsz-e úgy,

hogy magadnak ne árts,

Élsz-e úgy,

hogy megéled a Jelen pillanatát,

Élsz-e úgy,

hogy nem féled az Éjszakát,

Élsz-e úgy,

hogy várod a Holnap hajnalát,

Élsz-e úgy,

hogy érzed a Szeretet hatalmát,

Élsz-e úgy,

hogy hallod a Szíved dallamát,

Élsz-e úgy,

hogy átléped a Bűnök árnyékát,

Élsz-e úgy,

hogy látod az Angyalok táncát,

Élsz-e úgy,

hogy hallod az Égiek hangját,

Élsz-e úgy,

hogy élvezed az Élet játékát.

Élsz-e úgy,

hogy érzed, éltem úgy.

Nagy Ágnes Hannah

MIELŐTT LEMEGY A NAP

Mikor még mindent a napsugár

ölel,

hosszan kúszik egy hűvös árnyék,

a fényt

csak lassan, lassan űzi el.

Nyugvó napban fürdik a táj

még,

lassan, lassan beborít mindent

az árnyék.

Az egyik bokor meleg fényben

ég még,

a másik már az éj kék kezében

alél.

Mielőtt lemegy a nap, egyszer

még

mélyen lelkedbe égeti az élet

pecsétjét.

2012. szeptember 22. Fót

*

MOST VAN

Most van az a pillanat,

amit a múltban vártál,

a jövőbe képzeltél,

most és mindörökké

ez az a csodás pillanat,

amiért mindig éltél.

Most kapod meg,

amit mindig kértél,

amiről álmodtál rég,

most nyúlj érte,

fogd és ragadd

meg hát

a pillanat varázsát,

 ne csak őrizd

az élet parázsát.

2012. február 26.

*

VALAHOL

Ha itt vagyok,

ott lennék,

ha ott vagyok,

itt ellennék.

Itt hon vagyok

ott hol vagyok

itt, otthon vagyok

ott, hon vagyok.

Bárhol lenni,

valahová tartozni,

oltalmat adni,

védelmet találni.

Valahol, ahol

barátok vesznek

körül, ott a hon,

hol a szív örül.

*

ÉLSZ

Ébredj együtt a természettel
Karjaiddal öleld a végtelent
Lépteiddel kövesd a fényeket
Szíveddel érezd a szeretetet
Szavaiddal küldj köszönetet
Tetteiddel adj hálát az Égieknek.

2012. április 8.

*

ÚJ KOR HAJNALÁN

Zúgnak az ég ősi harsonái,
recsegve hajlanak az erdő fái,
süvíti a szél az angyalok üzenetét,
mennydörgés rázza fel az ember lelkét.

A kék égen, fürkészve, keresem,
a Teremtő, vajh, mit üzenhetett,
az Új Kor hajnala ébred Föld anyánkra,
ragyog, fénylik a Nap király arany palástja. 

Minden ízemben érzem az átalakulást,
szívem rejtekébe bújva várom a változást,
csak a szeretetet sugárzom mindenfelé,
annak, aki hagyja, hadd lopózzon belé.

Úgy állnak most, azt üzenik a csillagok,
szeress, hogy legyenek újra szép napok,
üdvözöld az újat, kövesd a fényt,
tárd ki szíved, s ölelő karjaid felé.

Szeretettel,
Fót, 2012. január 29.

ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ

*

ÉGI CSILLAGSZORÓK SZIKRAESŐJÉBEN

A szeretet hangjai csendülnek,

az Angyalok a válladra csücsülnek.

A mindenség dobog a szívedben,

szépnek látod a szépet az életben.

Életed fáját hálával díszíted,

ágait fényes áldásba meríted.

Apró kincsekkel aggatod tele,

lelked szépségbe ringatod vele.

Arany alma gömbölyíti a teljességet,

színes mézeskalács hozza az édességet.

Fehér selyem angyalok a fára lépnek,

piciny gyertyák ringó fénytüzében.

Égi csillagszórók szikraesőjében,

kicsiny harang hangja gördíti a csöndet.

Egymásba fonódnak a puha, ölelő kezek,

bársonyba fogva a szeretet – ünnepet.

2011 karácsonya

*

FOHÁSZ

Uram, téged kérlek,

Nyisd meg elmém – hogy értselek

Tárd ki szívem – hogy szeresselek

Nyisd fel szemem – hogy lássalak

Tisztítsd meg lelkem – hogy befogadjalak

Vezess engem – hogy kövesselek

minden gondolatommal,

szavammal, tettemmel.

Téged kérlek, Uram,

Nyisd meg utam az Ég felé – hogy

lelkem szabadon szárnyalhasson

Segíts letennem a múlt sérüléseit – hogy

gyermeki tisztasággal nyúljak mindenhez

Lassítsd le lépteim az úton – hogy

találkozhassak mindennel, ami jó

Tégy körém szerető szíveket – hogy

mindenfelé áraszthassam szereteted.

Köszönöm, köszönöm, hálásan köszönöm.

2011. július 25. Fót

*

FORDUL AZ ÉGI KERÉK

Eső áztatja lelkemet,

tisztára mossa testemet,

és közben csak forgat,

forgat a nagy Sorskerék.

Egyszer lenn a sárban,

máskor fenn a Napban

voltam, de mindig csupa

jót akartam. Szerettem.

Nem kellettem, elvetett.

Elvetett, mint a magot,

hát új virágokat hozok,

s gyümölcsöket, édeset,

csókra csókkal felelek,

tárt karokba ölelni sietek

és szeretek! Szeretetben,

szeretve élvezem az életet.

2011. július 25. Fót

*

A HOLD UDVARÁBAN

Csillagporos, fényes, selyem út,

körötte könnyből csillagok,

puha felhők felett kanyarog.

Szállongó lelkek szépítik,

mosolyukkal csinosítják,

lépteiket angyalok vigyázzák.

Van köztük egy, ki mindnél

fényesebben, édesebben szólít,

könnyfüggöny ezüstös

cseppjein át int.

Szívtől szívig ér ez az üzenet,

Gyűrűként öleli lelkedet.

Odafenn eggyel több csillag ragyog,

Idelenn, a szív, a bú ritmusára dobog.

Jeges fuvallat járja be lelked virágos rétjét,

ráteszi sötét, mélyen ülő pecsétjét.

Mozdulni sincs erőd, oly mély a bánat.

Nyújtanád karjaid, ölelnéd a mában.

Csillagporos, fényes, selyem úton,

át a szivárványhídon, ott várnak ők.

Ők, mind, aki szeret, akit szeretsz.

Ezt ésszel soha fel nem érheted,

de mindig ott lehetsz, amikor szeretsz,

érezheted az Angyali Üdvözletet.

2010. november 21. Keszthely

*

A MOSOLY KECSES FÁTYLA

Beszél a száj, hallgat a szív,

a tekintet a semmibe hív.

Lelketlen bábuk őrült tánca,

Beszédes arcok ezer ránca.

Hová lett a kényes ezüst híd,

Mi lélektől lélekig futva visz.

Elfedi a kötelesség nehéz lánca,

Szépíti a mosoly kecses fátyla.

2009. március 7.

*

ÉRINTÉSEK

Barátság

Szeretet,

egymásban

élő érzetek.

Barátság,

a pillanat varázsa,

Szeretet,

az Élet parázsa.

Sok van,

ki minden nap

elvarázsol,

kevés,

ki lelkünkben

örökké lángol.

Hagyd futni

a fényes

Varázslót,

Őrizd, ki még

csak kérőn pislákol.

2008. november 22. Fót

*

LEPKELÉLEK

A lélek szárnyait

Nehéz súly húzza.

Az üres szív nyújtja,

Ragasztja le a porba.

Egy kedves szó elég,

Mi a pilleszárnyról

A cseppeket letörli.

Egy lepke szeret

Virágok közt időzni.

2008. október 4. Fót

*

TÁRGYAK

Körülöttem a tárgyak

Rólam szólnak,

Nekem üzennek.

Ki tudja már,

Melyiket, miért

Vettem,

Hogy melyiket

Miért kaptam

Az idő az,

Ketyegi az óra,

Csak halkan,

Az idő mossa őket

Tisztára lassan.

Körülöttem a tárgyak,

Rólam szólnak,

Nekem üzennek,

A múltból itt maradt,

Különös kövületeken.

Furcsa üzenetegyveleg.

Megfejteni, legtöbbjüket,

Már nem is érdemes.

Csak élek velük,

Lépek köztük,

Tovább csendesen.

2005. július 3. Fót

*

MOST

Csak egy ugrásra vagyok a Holnaptól,

egy karnyújtásnyira a Tegnaptól.

Csak egy cseppet még, a Mában,

ringatózom az Idő végtelen karjában.

A jelenben sem hiszek a Mában,

elvesztem a Tegnap hálójában.

Félve várom a szépnek hitt Holnapot,

s tétlen nézem, ahogy az Idő továbblapoz.

 Fülemben a Semmi-ség csendesen zakatol,

szemem lecsukódik az Álom könnyű súlyától.

Az Éj sötétjében kel a Holnap bátor magja,

a létezés újra belepirul az ébredő Hajnalba.

2006. március 17. Fót

A FÜST ÉS ÉN

 Temérdek szenvedést

Viselt már el a szívem,

Lelkem zászlója rongyosan

Lobogva próbál versenyt

Tartani a széllel,

Testemet kínok rajzolata

Fedi.

Rágyújtok. Várok.

Semmi új, semmi más,

Csak az idő rohan tovább,

Én maradok.

Kéne egy új gondolat,

Egy frissítő mozzanat.

Semmi, csak a lelkiismeretem

Szól: Miért kellett megint?

Hogy utáljam magam, és

Jobban viseljem sorsomat.

Nem bírom tovább!

Nem megy.

Rágyújtok.

Magam vagyok. Magam, a

Füst és én.

*