VIRÁG ÉS PILLANGÓ
Valamikor régen egy férfi Istentől kértegy virágot és egy pillangót.
Istentől kaktuszt kapott, és pókmacskát.
A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése.
Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert...
Úgy döntött, inkább nem kérdezi meg Őt.
Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, elment megnézni őket.
Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés, csúnya kaktusz kivirágzott, s hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá.
Isten mindig csak helyesen cselekszik!
Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak tűnik.
Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, HIGGYÜNK.
Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben.
Az, amit szeretnél, nem mindig az, amire szükséged van!
Ne feledd, a ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!
A KILENC SZENT DRÁGAKŐ TÖRTÉNETE
Bali, a démonok legyőzhetetlen királya, aki minden félistenen diadalt aratott, jóságáról és mérsékletességéről volt ismert. Indra, a mennyek istene szegény bhaktaként jelent meg előtte. A kegyes Bali megígérte, hogy teljesíti a koldus kérését. Indra azt kérte, ő legyen az áldozati állata. Bali, miután nagylelkűen felajánlotta a maga testét, bölény alakot öltött, az istenek pedig végrehajtották a rítust. Bali lelke megtisztult, testének darabjai pedig szerte hullottak, s ezekből született a kilenc szent drágakő. Vérét a Nap sugározta át, ebből alakult ki a rubin, fogain a Hold csillogott, belőlük lett a gyöngy. Belsőségeiből a Mars korallja keletkezett, epéjéből a Merkúr smaragdja. Bőre a Himalájára esett, és abból a Jupiter által uralt sárga zafír keletkezett. Csontjaiból megszülettek Vénusz gyémántjai, szeméből a Szatrunusz kék zafírja, magjaiból a Rahu hiacintja, hangjából a Ketu macskaszeme. Kezéből és a többi testrészéből lett a többi drága -és féldrágakő, zsírja kvarccá változott, a maradék pedig agáttá.
MENNYORSZÁG VAGY POKOL
Istennel beszélget egy ember, aki nagyon szeretné megtudni, milyen a Paradicsom és milyen a Pokol. Ezért arra kéri Őt, hogy mutassa meg neki.A kíváncsi embert Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az első ajtót és megengedi az embernek, hogy az betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal áll és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes, illatos ragu. Az embernek bizony elkezd csorogni a nyála. Látja ám, hogy az emberek, akik az asztal körül ülnek csont soványak és halálsápadtak, az éhségtől majd kidőlnek. Mindegyik kezében egy hosszú nyelű kanál van, ami jó erősen oda van kötözve a kezükhöz. Mindegyikük mohón és kiéhezetten nyúl a ragus fazék felé, amit kényelmesen elérnek a hosszú kanállal, ám mivel a kanál nyele hosszabb, mint a karjuk, nem tudják a kanalat a szájukhoz emelni, hiába is erőlködnek. Az ember, aki mindezt szemlélte, megborzongott nyomorúságukat és szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: "Látod, Fiam, ez, amit most láttál, az a Pokol. Ezek a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak, így téve pokollá maguk és mások életét is."* * *
A HÁRMAS MELEGÍTŐ MESÉJE
AZ ÖREG KUTYA
Egy öregúr egyszer elhatározza, hogy elmegy Afrikába szafarira.
Magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergeti a pillangókat, amíg azt veszi észre,
hogy eltévedt. Bóklászik erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer
csak látja, hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolja: "Jajjaj! Most igazán szarban vagyok!"
Észrevesz a közelében néhány csontmaradványt valami dögből, gyorsan
elkezdi rágni a csontokat, hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrik, a vén kutya felkiált: "Ez a leopárd
igazán finom volt! Vajon találok még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogja az ugrást,
rémülettel néz a kutyára, és gyorsan elhordja az irháját.
"Húúú!", sóhajt a leopárd, "ez meleg volt. Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról,
arra gondol, hogy hasznot húzhat abból, amit tud, és kialkudhat valami
védelmet a leopárdtól.
Utána iramodik, de az öreg kutya, amikor látja teljes sebességgel a
leopárd után futni, rájön, hogy valami ravaszság történik. A majom
utoléri a leopárdot, elárulja neki a kutya cselét, és alkut ajánl.
Az ifjú leopárd feldühödik, hogy rászedték. "Ide gyere, majom, ugorj a
hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látja a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és
nyugtalankodik: "Na, most mit csináljak?" Ám menekülés helyett újra
leül háttal a támadóknak, és ismét úgy tesz, mintha nem látta volna
őket. Mihelyt hallótávolságba érnek, felkiált:
"Hol van már az a hülye majom? Már egy órája elküldtem, hogy hozzon
egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot. A
szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
* * *
Görög mese
Az ókori Görögországban Szókratészt nagy becsben tartották tudása
miatt. Egy nap egy ismerősével futott össze az utcán, aki azt mondta:
- Szókratész, akarod tudni, hogy mit hallottam a legjobb barátodról?
- Várj egy pillanatot! - válaszolt Szókratész. - Mielőtt bármit
mondanál, szeretném, ha megfelelnél három kérdésre. Ezt hívják a
tripla szűrőnek. Az első szűrő az Igazság. Teljesen megbizonyosodtál
arról, hogy amit mondani akarsz igaz?
- Nem. - Válaszolta az ember. - Éppenséggel csak hallottam róla, és, ....
- Rendben, szóval nem igazán vagy biztos benne, hogy igaz-e vagy nem.
Most próbáljuk meg a második szűrőt, a Jóság szűrőjét: az, amit mondani akarsz a barátomról, valami
jó dolog?
- Nem, épp ellenkezőleg, ...
- Szóval - folytatta Szókratész - valami rosszat akarsz mondani róla, de nem vagy benne biztos, hogy
igaz. Semmi baj, a harmadik szűrő még vissza van: a Hasznosság. Amit
mondani akarsz a barátomról, az hasznos lesz nekem?
- Nem igazán. -
Nos - vonta le a következtetést Szókratész – ha mondani akarsz nekem valamit, ami nem igaz, nem jó és nem is hasznos, miért mondanád el
egyáltalán?
Ezért volt Szókratész egy nagyszerű filozófus és ezért tartották igen
nagy becsben.
És ezért nem jött rá soha, hogy a legjobb barátja a feleségét
dugja.
* * *
A JEL
Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon.
Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt.
Egy nő ült le a mellette lévő ülésre.
Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
- Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé...
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott.
Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben, és azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki.
Mivel választ nem kapott, ő a maga részéről nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt haladt el, ott ahol felnevelkedett, és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy megbocsátásuk jeléül egy jelet kér tőlük.
Olyan jelet, amit jól lát az autóbuszból: ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára.
Ha ezt a jelet nem látja, nem száll le az autóbuszról, és örökre távozni fog életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el.
Nem mert az ablakon kinézni. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.
Útitársa, végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
- Cseréljünk helyet. Majd én figyelek az ablakból.
Éppen csak néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve, kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
- Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják!
<<<
Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk.
Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk.
Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.
* * *
Két farkas filozófiája
Egy este az öreg cheroke indián mesélni kezdett az unokájának arról a csatáról, ami minden emberben zajlik.
Azt mondta: ' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyinkban ott lakoznak.
Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, sajnálat, szánalom, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.
Másik a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit. '
Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: ' És melyik farkas győz? '
Az öreg indián mosolyogva válaszolt: ' Az, amelyiket eteted. '
* * *
SZÍVMŰTÉT
A szívsebész, azt mondta az operálandó kisfiúnak:
- Holnap reggel - kezdte a sebész - ki fogom nyitni a szívedet.
- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú.
A sebész bosszankodva felnézett.
- Fel fogom vágni a szívedet - folytatta -, hogy lássam, mennyi károsodás történt.
- De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni - mondta a fiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
- Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben.
A sebésznek elege volt.
- Ezután, el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú...
A sebész műtét után leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait: sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás. Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre.
Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni.
Prognózis: - itt kis szünetet tartott - egy éven belül halál.
Megállította a magnót, de még volt mit mondania.
- Miért? - kérdezte hangosan. - Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide!
Te okoztad neki ezt a gyötrelmet, és Te kárhoztattad őt korai halálra!
Miért?
És akkor az Úr válaszolt neki:
- A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a te nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt az én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én Nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.
- Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért?
Az Úr válaszolt:
- A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
A sebésznek potyogtak a könnyei.
Odaült a fiú ágya szélére. A szülők vele szemben ültek.
A fiú felébredt és suttogva kérdezte:
- Kinyitottad a szívemet???
- Igen - mondta a sebész.
- Mit találtál? - kérdezte a fiú.
- Megtaláltam Jézust - felelte az orvos."
* * *
* * *
Történet egy emberről
A férfit Flemingnek hívták, szegény skót farmer volt.
Egy napon, miközben valami megélhetést próbált szerezni a családjának, segélykiáltást hallott egy közeli mocsárból. Eldobta a szerszámait és odaszaladt a láphoz.
Egy rémült fiút talált ott, derékig elmerülve a fekete iszapban, aki kiáltozva próbálta kiszabadítani magát.
Fleming farmer megmentette a fiút a hosszú, borzalmas haláltól.
Másnap egy díszes hintó gördült a skót szegényes portájára.
Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatkozott be.
-Szeretném megfizetni neked – mondta, - hogy megmentetted a fiam életét.
- Nem fogadhatok el fizetséget azért, amit tettem – válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasította az ajánlatot. Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának ajtajában.
- Ez a te fiad? – kérdezte a nemesember. – Igen – válaszolta büszkén a farmer.
- Akkor egyezzünk meg. Hadd biztosítsam neki azt az oktatást, amit az én fiam fog kapni. Ha a gyerek olyan, mint az apja, akkor bizonyosan olyan ember lesz belőle, akire mind a ketten büszkék leszünk.
IGY IS LETT!
Fleming fia a legjobb iskolákba járt és mikor eljött az ideje, diplomát szerzett a St. Mary’s kórház orvosi karán Londonban, majd nemsokára az egész világ megismerte a nevét: ő volt a kíváló Sir Alexander Fleming, a penicillin feltalálója.
Évekkel később, ugyanannak a nemesembernek a fia, aki megmenekült a mocsárból, tüdőgyulladást kapott.
És ekkor mi mentette meg az életét?
A penicillin!
Hogy hívták a nemesembert?
Lord Randolph Churchill.
És a fiát?
Sir Winston Churchill.
Egyszer valaki azt mondta: kölcsönkenyér visszajár!
*Dolgozz hát úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre.
Szeress úgy, mintha sohasem bántottak volna meg.
Táncolj úgy, mintha senki sem nézné.
Énekelj úgy, mintha senki sem hallgatná.
Élj úgy, mintha a földi paradicsomban volnál.
**A pénztárcádban legyen mindig egy forint vagy kettő!
A nap mindig süssön az ablakodra!
Az esőt mindig kövesse szivárvány!
Egy baráti kéz mindig legyen közel hozzád!
Isten adjon örömet, ami felvidít!
* * *