„Azt akarom mondani, fölhívni a figyelmet, hogy ez élet több mint egy tévhit."

- ez volt Angyalka egyik utolsó gondolata, melyet szavakba öntve tett elénk. Most is velünk van szeretete, bennünk élnek gondolatai, velünk lüktet ereje.

 

„hogy segíthessek a magam módján"

SOMLAI ANGYALKA

1931 - 2005

emlékére, aki csupa szívvel és

sok szeretettel

alapítványt hozott létre a vakvezető -

kutyakiképzés javára

mert ahogy azt Ő mondani szokta:

A kutya nem kérdezi, hogy gazdag vagy-e vagy szegény, jó vagy-e vagy sem.Ő szolgál, és becsülettel elvégzi a feladatát *  Lélekben mindig veled!Tanítványaid, követőid

2006.

 

Hogy, hogy lett Angélából Angyalka? Valljon erről Ő maga:

'Anyám az Angéla nevet akarta adni nekem. Ugye „a" elől, „a" hátul, karizmatikus név. AN-GÉ-LA, tehát három szótag: ez is jó.Apám azt mondta, hogy neki ez nem tetszik, és kérte az Anyámat, hogy legyek Fruzsina, ami állítólag egy erdélyi név, amit becézhetnek majd Fruskának. Apám választásában mindenképpen benne volt a humor, a különlegesség iránti érzék is.Aztán elment beíratni a nevemet, és hála Istennek, hogy Ő ment be. A hivatalban elbeszélgetett a hölggyel, aki a névbeírást végezte, és aki azt mondta erre a mesére, hogy „Na, akkor én nagyon szépen fogom beírni a lánya nevét." Gondolta az Apám, hogy biztos szép, kalligrafikus betűkre gondol a hölgy... Akkor még az volt a divat: szép, jobbra dűlő, szálkás, hosszúkás betűk, nem a zsinórírás.A hölgy be is írta a nevet, Apám pedig meg sem nézte, hanem ment haza boldogan. Otthon mondta Anyámnak, hogy „No, be van írva a gyerek, nézd meg, milyen szépen írták be!" Anyám elcsodálkozott: „Hogyhogy szépen? Az a kötelességük, hogy szépen " Apám megmutatta az iratot: „Na, de hát mi van ide írva? Az van ide írva, hogy: AN-GYAL-KA."Anyám feljajdult: „Hát, ha ennek a lánynak nem lesz egy foga se, hajlott lesz a háta, és negyvenegyes cipőt fog hordani, hát hogy néz az ki, hogy Angyalka? Mindenki csúfolni fogja."

Erre Apám azt válaszolta, hogy „Nem, mert ez a név egy egész életre előnyt fog neki jelölni, mert angyalként lehet, hogy púpos, hajlott hátú, szemüveges lesz, lehet, hogy magas szárú cipőben fog járni, de az angyal lelke valahol mindig meg fog látszani. És meglátod, nagyon sok örömet fog szerezni az embereknek, sőt, nem fog addig nyugodni, amíg nem szerez örömet." ' (részlet Az Aranypillangó című könyvből -Makai Ildikó, Nagy Ágnes Hannah)

 

ANGYALKA BÚCSÚZTATÓJA 

„...Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj...tedd meg ma, amit lehet, mert sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket lés bánj velük jól. Jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, „sajnálom", „bocsáss meg", „kérlek", „köszönöm". Senki sem fog emlékezni Rád az eltitkolt gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek mennyire fontosak neked..."  /részlet Gabriel Garcia Marquez elköszönő leveléből/  

Itt élt köztünk egy kiváló ember, Angyalka.Őt búcsúztatni gyűltünk most össze. Köztünk élt, és dolgozott. Élete példa lehet valamennyiünknek.Zokszó nélkül viselte az élet megpróbáltatásait, cipelte vállán a rá kirótt terheket, de mindig kész volt szeretettel segíteni azoknak, akik hozzá fordultak.Életével utat taposott egy sokak számára járhatatlan ösvényen, példát adott, megoldandó feladatok hosszú sorát, hogy általuk edződjünk, s ráleljünk igazi feladatunkra, hogy megértsük, mi végre is vagyunk itt a Földön.Egész életében tanított, tanult, írt és gyógyított.Fergeteges tempót diktált, és még élete utolsó szakaszában sem vesztette el bámulatos, fiatalos lendületét.Kemény szabályok szerint élt, vigyázva arra, hogy szellemi örökségéből ne vesszen egy nap sem.Amilyen kemény volt Önmagához, olyan szeretet teli és kritikus tudott lenni azokhoz, akik felkeresték, a segítségét kérték.Tőle megtanulhattuk, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet, hogy őszintén, tiszta szívvel adni csak az tud, aki képes elfogadni is.Megmutatta, hogy kell megbocsátani a legnehezebb helyzetekben is: Ha valamit nem úgy tettem, ahogy kérte, vagy elmulasztottam valamit, és ezért a bocsánatát kértem, vagy valaki megbántotta, és azt kérdeztem tőle: „Mit fogsz most tenni?" - ilyenkor mindig azt mondta nekem: „Ágikám, ebben a házban nem divat a haragtartás!"- és nem csak mondta, így is gondolta és eképp is cselekedett.Olyan ember volt Ő, aki egy aranyszálat adott a kezünkbe, néha csak egyetlen szót, egy mondatot, egy aranyszálat, ami a jó úton tart.Szerényen élt, de a lelke gazdag volt. Keveset adott a külsőségekre, de annál gondosabban válogatta meg szellemi táplálékát.Sokoldalú ember volt.Aranyos lényét, alapos tudását először a gyerekek ismerhették meg, akiket az iskolában tanított az orosz nyelvre, és kalauzolta őket a zene világában. Később igazi tanítvány lett: Szabó Lajos atyánál tanult, Adonyban. Rajongva szerette az adonyi erdőt és az Atyát.Méltón őrizte lelkében, tetteiben, tanításaiban az Atya életjobbító „receptjeit", melyek visszaadják hitünket a gyógyulásban, a Teremtőben, és ráébresztenek bennünket arra, hogy Emberek vagyunk, itt a Földön.Angyi úgy tudott beszélni, mesélni, hogy még a hitetlenek figyelmét is lekötötték szavai. Szinte ittuk szavait, és azt kívántuk, hogy a meséje, sose érjen véget.Mindig tudott valami újat mondani, ugyanazt a témát másképp megvilágítani, úgy, hogy attól az új értelmet kapott.Könyvei mindenkihez szólnak: legyen az illető útkereső, földhözragadt, hitetlen, tudományos érdeklődő vagy a lélek rejtelmeit kutató.Utolsó szavaival arra hívta fel a figyelmet, hogy „az Élet több mint egy tévhit". Búcsúzni jöttünk, Tőled, Drága Angyalka.Nagyon szerettünk, és szeretni fogunk, míg csak élünk a világban.Búcsúzni jöttünk, és nem temetni. Csak a teste távozott, mert az az idő gyermeke.Szavai, tanításai elkísérnek, velünk lesznek az Élet rögös útján, végig.A szeretet, amit a szívünkben hagyott, örökké élni fog! Angyikám! Isten kísérjen égi utadon, és adjon megnyugvást lelkednek, vezéreljen oda, ahol lenned kell, az Ő rendeltetése szerint!                                                                     Isten áldjon! 

N.Á.H.

 

 

 

HOL VAGY?

Ott vagy a könyvekben, az írásokban,

elsimulsz az erdélyi tájban.

Ott vagy a gondolataimban,

Ott laksz, bent a szívemben,

A hangod vezérel mindenben.

Bátorít a bajban,

segít a szükségben,

dicsér a jóságban,

és egyengeti léptem.

Nem hittem, hogy egyszer

Csak ezzel kell beérnem.

Csak ezzel?

De hisz ez a minden!

Égi fényed ragyogja be létem.

Ugye szólsz majd, ha az útról letértem?

S mindig egy kicsit csiszolsz,

Itt-ott, hadd kopjanak az élek.

Tudom, meg kell hogy értsem,

Földi utad itt ért véget, éppen.

Milyen furcsa is a halál!

A test a földbe,

a lélek az égbe száll.

 

                 2005. július 7. Fót                     

Nagy Ágnes Hannah

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Somlai Angyalka emlékoldal
Nagy Ágnes Hannah - © 2008 - 2024 - szavakkal.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat